2020. április 15., szerda

Sikoly


                  
              Sikoly

Uram, Te ismersz engem.
Már akkor is ismertél,
mielőtt megszülettem,
felhőkben dédelgettél.

Erre a rút világra
hajdan idecsöppentem.
Árván síró hangomra
csönded felelt az estben.

Vén csecsemő lelkemből
felszálló imáimra
mindig felelsz a ködből,
s fektetsz a szivárványra.

Napról napra hallhatod,
ha reggel levegőt veszek,
hangtalan imádkozok,
míg föld és ég nem leszek.

Most felsírok az égre
nem csak árva magamért.
Hasítson fel füledbe
sikolyom a világért.

2020.04.14.     SZB


2020. április 12., vasárnap

Éli, Éli, lamma szabaktani



  Éli, Éli, lamma szabaktani

Te, keresztre feszített világ
Krisztus vérző torkával kiálts!
Istenem, Istenem, Istenem!
Miért, miért hagytál el engem?

Közös sebeinkből vérezünk,
a pokolba együtt érkezünk.
Fölöttünk üresen kong az ég,
alattunk a Föld hamuvá ég.

Halott testünk zárja szikla-sír.
A Föld s Jézus anyja értünk sír.
Mi s az Isten fia egy vagyunk,
harmadnapra majd feltámadunk.

2020.04.11.                         SZB


2020. április 9., csütörtök

Bakacsin


                 
               Bakacsin

Szürkévé fagyott most a Föld arca.
Takarja az Ördög bakacsinja.
Jég-kővé dermedtek a mosolyok.
A lélek a sötétben imbolyog.

Elfújja a Fényt a vész szele,
tavasz helyett a félelem tele.
Elvérzik a Föld e lepel alatt.
A Sátán vírusa halált arat.

Valaha egy testet sírba tettek.
Atyja borított rá égi leplet.
Ha minden lélek Krisztussá válna,
Beteg, hűlt világunk feltámadna.

2020.04.08.                          SZB


2020. április 6., hétfő

Harang


               
               Harang

Félrevert a Hold harangja,
Disszonáns az ég haragja.
A Föld üres hangon kondul,
Halvány harmóniát koldul.

Te lettél a harang nyelve,
Faltól falig koppansz lengve.
Meghallod-e saját hangod?
Megkondul-e még harangod?

A halott holnapot hallod,
Vagy a mát végre bevallod?
Rád borul Krisztus harangja,
Füledbe cseng a csend hangja.

2020.04.06.                      SZB


2020. április 5., vasárnap

Labirintus

                   Labirintus

A szerelem a Lélek labirintusa.
Nem más, mint vágyat éneklő álom-tusa.
Elindulunk benne, mint éhes kisegér,
aki az út végén szív-falatot remél.

Ide-oda szalad az árva állatka,
fejecskéje koppan elnémult falakba.
De szalad tovább, kapkodja pici lábát.
Felnéz az égre, a fény jelöli útját.

Jobbra is balra is állnak konok falak,
az élet egere látja a kiutat.
Nem lohol már tünékeny falatka után,
átugrik lazán a labirintus falán.

2020.04.04.                       SZB

2020. április 4., szombat

Könny


                     
                 Könny

Az ember-Krisztus most álmodik.
Rácsukja a világra szemét.
Orcáján patakban könny folyik,
mert magában hordja keresztjét.

Isten könnyét hullatja értünk.
Égre nyitott ember-szemünkbe
csöppen feledett égi létünk.
Könnyekbe fúl a Sátán terve.

Most mi is sírunk és álmodunk,
összefolyik a könny a könnyel.
Az égre felszáll néma dalunk,

és összeér az ég a földdel.

2020.04.03.                 SZB


2020. április 2., csütörtök

Kulcslyuk



Kulcslyuk
   
Mikor megszülettem,
s kibújtam erre a világra,
belecsöppentem én
egy titkokkal bezárt szobába.

De néha álmomban
kikukucskáltam a kulcslyukon.
Kitágult pupillám,
szemembe rejtelmes fény osont.

Majd hullt év az évre,
szobám mindig csak zárva maradt.
Mindegyre kerestem
létem ajtaján a kulcslyukat.

De most nemcsak szobám,
hanem az egész világ bezárt.
Már nem leskelődöm,
az Isten kulcsa nyitja e zárt.

2020.04.02.                     SZB