te és én

   

 te és én

szól a szó

leng a lét

hull a hó

kér a kéz

arcod az arcom

lépted a léptem

hangod a hangom

fényed a fényem

tág a tér

fönn a föld

ég az ég

zeng a zöld

vérem a te véred

halálom halálod

keresztem kereszted

álmom a te álmod

2021.12.07.    SZB

A jelen

                     

A jelen

Múltam jelenemre hulló csillagkövei

Krátereket vágnak szívem szövetén. 

Volt-szerelmek édes fájdalmai.

Ó, kik is voltatok, s ki lettem én? 

Lettem a Van, lettem a Hold, 

Lettem a jövő, lettem a Volt. 

A semmiből mindenné váltam, 

Élet kacsintott rám a halálban. 

Mert szeret a Föld, szeret a felhő,

Szeret az Isten, és szeret a szellő. 

Múltam  szellemei is szeretnek, 

De akik itt vannak, az Égbe röpítnek. 

2021.12.05.                               SZB

 

Évszakok

     

  Évszakok

Elsárgultam én is, 

mint őszi levelek. 

Rozsdás postaládám

rejt égi levelet. 

Az örök tél ura 

írta még énnekem, 

áldásos havával

takarja be lelkem. 

Az olvadó hóval

a földbe süppedek. 

Az Isten tavasza 

varázsol új rügyet. 

Föld alatt s ég felett

az időtlen nyarak… 

És mondattá válnak

az idétlen szavak. 

2021.09.26.         SZB

Új szavak

 

      Új szavak

 

Fölemelem ujjam,

s írok föl az égre.

Lássa meg mindenki,

hogy a múltnak vége.

 

Új betűket karcol

a felhőkbe körmöm.

A régi szavakat

új reménnyé költöm.

 

Égre írott betűk,

halovány áldások.

Fölszállok a Holdba,

hogy onnan lássátok.

 

Föld sarába ragadt

árva szemeitek

felnyitja majd szavam,

s látjátok az eget.

 

2021.09.03.        SZB

 

 

 

Néha

               

Néha

Néha érzek, csak néha. 

Néha vérzek, csak néha. 

Néha látok, csak néha. 

Néha átok, csak néha. 

Néha meleg van, néha. 

Néha megfagytam, néha. 

Néha itt az ott, néha. 

Néha ott az itt, néha. 

Néha élek, csak néha. 

Néha félek, csak néha. 

Néha szép a kék, néha. 

Néha ég az ég, néha. 

Néha  megtalállak. 

Színről színre látlak. 

Örök lesz a néha.

Szép holnap a holt ma. 

2021.05.04.           SZB

Megtanultam

      

Megtanultam

   (voltam beteg, s tán vagyok) 

Megtanultam élni félig holtan, 

Megtanultam a Fényt a pokolban. 

Láttam önmagam hústalan vázát, 

Éreztem a kór égető lázát. 

Láttam a halált és láttam a vért, 

Hallottam a sóhajt a semmiért. 

Megláttam a folyó túloldalát,

Megtanultam a fájdalom dalát. 

Megtanultam, mi az ott és mi az itt, 

Megtanultam, mi a szép és mi a hit. 

Megtanultam a halálos ágyon, 

Hogy a Semmi nincs, csak Ő megáldjon. 

2021.05.06.                        SZB

Adj!

 

                    Adj!

 

Adj, Uram valamit, valamit adj!

Mert üres a szív, és üres az agy.

Kiszáradt tüdőnkbe adj levegőt!

Sorvadt karjainkba égi erőt.

 

Elnémult szájunkba adjad a Szót!

Sótalan lelkünkbe adjad a sót!

Béna lábunkkal lépni sem tudunk.

Add a hit mankóját, s elindulunk.

 

Adj nekünk valamit, adj valamit!

Valami kéket, valami színt!

Értelmet adj e buta világba!

Tán önnön magát végre meglátja.

 

2021.05.01.                         SZB

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Könny

       

 

Könny

könnyeiddel telt meg 

lelkem pohara

Krisztusom

véred a vérembe

keverve sírja

bús dalom

halálod halálom

fényed a fényem

oltalom

2021.02.05.       SZB

A Rend

               

 A Rend

Most álljon meg a pillanat, 

Mikor Rend van az Ég alatt! 

Ó, nem e világ új trendje, 

De a Lélek ősi Rendje. 

"Kívül harcok, bent félelem", 

Hangod, arcod itt van velem. 

Szél fú homokot szemembe, 

Könnyem elvegyül könnyedbe. 

Most mindenki átkot kiált, 

De tudod-e, értünk ki állt

Pokol s halál mezsgyéjén, 

Hajnalt ígérő mély éjén? 

Ma élhetünk vagy halhatunk, 

Míg lélegzünk, meghallhatunk

Csillagból szőtt szimfóniát, 

Mely bús szívünket fonja át. 

2021.03.26.                  SZB

Égi vakcina

      

Égi vakcina

Tenyeredre fekszem, 

Szívedben melegszem. 

Véred a véremben, 

Kereszted keresztem.

Világnak dárdája

Oldalam átjárja. 

A lyuk a kezeden

Fényt enged át nekem. 

Valaki megmarad,

Más a földbe ragad. 

Reményem mítosza

Az égi vakcina. 

2021.03.12.       SZB

Az utolsó előtti nap

 

    Az utolsó előtti nap

 

Élek ma, de a holnapom

Lesz tán az utolsó napom.

Egekbe száll fel sóhajom,

Hozzád zeng fel béna dalom.

 

A tegnapnak s mának ura

Holnapom kinyújtott karja.

Telemnek varázsló nyara,

Halovány angyalok kara.

 

Úgy élek ma, hogy holnapom

Leszen az utolsó napom.

Égbe viszem a tegnapom,

A mát a kezedbe adom.

 

2021.03.02.                SZB

Van

 

Van
 
a semmi van a Nincsben
üres az űr a Vanban
föld alatt minden Kincsem
elég az Ég alattam
 
adtam neked a Semmit
kaptam tőled a Mindent
Benned lélegzem mindig
és Fentté válik a lent

a Nincsben a Van a Kincsem
Égben a Semmi a Minden
éjmélyen hallgatok Benned
a Fentbe röpít a LELKED 

2021.02.05-06.            SZB

 

És eljön

És eljön

 

Hópelyhek hullnak halvány szememre,

Szemtelen szelek fújnak telente.

Rideg remények az éjbe fagynak,

Jeges jellel karcolva az ablak.

 

Fénytelen félelem tétovázik,

Lélek a létben remegőn fázik.

Karmos karvalyok tépik a Szépet,

Semmivé sírják az égi kéket.

 

Ablakomban angyal integet,

Imáimban Isten lépeget.

Átokból áldást varázsló vigasz,

Örök örömmel jő el a tavasz.

 

                                                            2021.01.15.               SZB 

Üres a bölcső

    

   

   

      Üres a bölcső

 

A gyertyák elégtek.

A Karácsony meghal.

Ti most újra féltek.

Üres lett a bölcső,

a világ meg felfal.

 

A Sötét felemészt.

Az ördög vírusa

pusztít szívet és észt.

Lelketekben táncol

a halál rítusa.

 

A gondolat néma.

Tátong az üres sír.

Nincs holnap és nincs ma.

De van bölcső s kereszt.

A kisded még felsír. 

                                                 2020.01.09.         SZB 

Érzékek

 

         Érzékek

 

Hallom a fényed.

Látom a hangod.

Ujjammal bársonyos

színeket tapintok.

 

Utolsó szavad

illatát érzem.

Te ott a kereszten,

én meg itt lenn vérzem.

 

Hangod és fényed,

lelked illata

világot simogat,

áldást dúdol dala.

 

2021.01.01.        SZB