Ádvent
Fülembe kúszik az
Ádvent dala.
Hajamra hull most a
Krisztus hava.
Takarjon be már a Béke
szava!
Végtelen lesz így a
véges tava.
2023. 12. 08. SZB
testrészek
szúr a szívem
véd a vérem
holt a hajam
lép a lépem
vak vakbelem
szép a szemem
bal a kezem
jobb a szívem
2023.09.02. SZB
Rózsa
Vérvörös rózsa nyílt szívemben.
Tövise átszúrja a lelkem.
Kint a kín és kint a fájdalom,
bent kivirágzik véres dalom.
Hervad a rózsa, alvad a vér.
Én énekelek az életért.
Mert kirügyeznek a szép szavak,
Itt bent s ott kint az Élet arat.
2022.10.10. SZB
Most
Mikor, ha nem most,
vedd elő elrejtett kincsed!
Mikor, ha nem most,
porold le feledett hited!
Mikor, ha nem most,
merülj el a végtelenbe!
Mikor, ha nem most,
repítsd szíved az egekbe!
Mert a most ma van.
A holnap homályba vész.
Hisz a most ma van.
És szelíden a Mennybe lépsz.
2022.10.05. SZB
Félrevert harang
Szóljon szívedben egy félrevert harang!
Jön az ár, jön a tűz, a sátáni hang.
A harang minden második üteme
olyan néma, mint az Istennek csendje.
Mert hallgat a szó, és hallgat az ének.
Imába rejtőzik az árva lélek.
Vissza-visszavágyik a menny méhébe,
az ég magzatvizének békéjébe.
Újra megszületne egy új világba,
hol kinyílhat még a világ virága.
Simogatná ott a csend és a béke.
Körbeölelné az Istennek kékje.
2022.05.13. SZB
Ima
Ha ébren is, ha alszom is,
összekulcsolva kezem.
Ha félek is, ha élek is,
imádság lélegzetem.
Felettem felhő könnyezik,
alattam vérzik a föld.
Tört szárnyú angyal verdes itt,
vörössé válik a zöld.
Földig lehajló ág vagyok,
fénybe hervadó szirom.
Az örök ima fölzokog,
s világom égbe sírom.
2022.04.27. SZB
Isten
Csókolj meg Hold!
Égess meg Nap!
Simogass Szél!
Mosdass Eső!
Világom holt.
Dermeszt a fagy.
Ég nem beszél.
Kemény a kő.
Szél, Nap és Hold!
Esős holnap!
Lelkem a szél.
Isten a hő.
2022.03.25. SZB
Lelked ágya
Gondolataim megágyaznak
gondolataidban.
Lelked ágyában fekszem
magzati pózban.
Békéd magzatvizében
levegőtlen élek.
A szeretet köldökzsinórja
a lélekzet s a lélek.
Párnám az álmod, párnád az álmom.
Takarj be, fázom, ha félek.
S ha újra megszűlsz engem,
az örök égre lépek.
Megölellek ott fenn,
mint anyját a gyermek.
2022.03.14. SZB
Az Isten boronája
Olykor-olykor az éj közepén
Fölszántom emlékeim földjét.
Álmaim ekéje kiforgat onnét
Rozsdás vasakat s a múlt kincsét.
Felveszem őket, az egyik ragyog,
A másik kivérzi lelkem ujját.
Egyszerre hull rám a fény s a vér.
Az igazat csak a csillagok tudják.
Egyszerre látok és vak vagyok.
A múltam s a jövőm felzokog.
De jelenem földje: létem csodája,
Elsimította azt az Isten boronája.
2022.03.15. SZB
Megváltás
Istenem, miért hagytál el engem?
Ő kérdezte egykor a kereszten.
Most mástól kérdez:
Te ember-világ, mért hagytál el engem?
Ontottam könnyem is érted,
Miért, hogy kiköpted áldozati vérem?
Fel is támadtam.
De te ezt nem érzed, nem érted.
Most egymás vérét isszátok,
Vak szemmel nem látjátok,
Nem is akarjátok,
Hogy rajtatok a láthatatlan átok.
De én Vagyok, aki Vagyok.
Enyém a ma, s a holnapok.
Megváltalak én
Akkor is, ha nem akarod.
2022.03.11. SZB
Pillangó
Egy pillangó ült meg szívemen.
Honnan jöttél? - kérdeztem.
Messziről - mondta.
Hol van az a messzi? - kérdeztem.
Bennem és benned - mondta.
Mit hoztál? - kérdeztem.
A békét - mondta.
Én a világ vagyok? - kérdeztem.
A világ te vagy - mondta.
A világ szívére szálltál? - kérdeztem.
Szárnyam betakarja - mondta.
De oly gyönge vagy - mondtam.
Ki nálam erősebb? - kérdezte.
A gyűlölet s a halál - mondtam.
Tudnak ők repülni? - kérdezte.
Szívem veled repül - mondtam.
2022.03.04. SZB
A harmadik nap
Felfeszítve a világ keresztjén
Lógok ott, mint árva keresztény.
Puska ütötte lyukak kezemen, lábamon,
Rakéta vérzik szent oldalamon.
Vér és könny patakzik belőlem e földre,
Mind beszívja azt a pokol örökre.
Mért hagytál el engem Istenem, Istenem?
Mért tombol a Sátán lelketlen lelkeken?
Eljön-e most is a harmadik nap?
Vagy e világba az örök sötét harap?
Égbe sikolt imám, a fájdalom,
Feltámad-e majd e holt dalom?
Hiszem, tudom:
Lesz harmadik Nap.
A szenvedő tiszták
Megmaradnak.
2022.02.28. SZB
te és én
szól a szó
leng a lét
hull a hó
kér a kéz
arcod az arcom
lépted a léptem
hangod a hangom
fényed a fényem
tág a tér
fönn a föld
ég az ég
zeng a zöld
vérem a te véred
halálom halálod
keresztem kereszted
álmom a te álmod
2021.12.07. SZB
A jelen
Múltam jelenemre hulló csillagkövei
Krátereket vágnak szívem szövetén.
Volt-szerelmek édes fájdalmai.
Ó, kik is voltatok, s ki lettem én?
Lettem a Van, lettem a Hold,
Lettem a jövő, lettem a Volt.
A semmiből mindenné váltam,
Élet kacsintott rám a halálban.
Mert szeret a Föld, szeret a felhő,
Szeret az Isten, és szeret a szellő.
Múltam szellemei is szeretnek,
De akik itt vannak, az Égbe röpítnek.
2021.12.05. SZB
Évszakok
Elsárgultam én is,
mint őszi levelek.
Rozsdás postaládám
rejt égi levelet.
Az örök tél ura
írta még énnekem,
áldásos havával
takarja be lelkem.
Az olvadó hóval
a földbe süppedek.
Az Isten tavasza
varázsol új rügyet.
Föld alatt s ég felett
az időtlen nyarak…
És mondattá válnak
az idétlen szavak.
2021.09.26. SZB
Új szavak
Fölemelem ujjam,
s írok föl az
égre.
Lássa meg
mindenki,
hogy a múltnak
vége.
Új betűket karcol
a felhőkbe
körmöm.
A régi szavakat
új reménnyé
költöm.
Égre írott betűk,
halovány áldások.
Fölszállok a
Holdba,
hogy onnan
lássátok.
Föld sarába
ragadt
árva szemeitek
felnyitja majd
szavam,
s látjátok az
eget.
2021.09.03. SZB
Néha
Néha érzek, csak néha.
Néha vérzek, csak néha.
Néha látok, csak néha.
Néha átok, csak néha.
Néha meleg van, néha.
Néha megfagytam, néha.
Néha itt az ott, néha.
Néha ott az itt, néha.
Néha élek, csak néha.
Néha félek, csak néha.
Néha szép a kék, néha.
Néha ég az ég, néha.
Néha megtalállak.
Színről színre látlak.
Örök lesz a néha.
Szép holnap a holt ma.
2021.05.04. SZB
Megtanultam
(voltam beteg, s tán vagyok)
Megtanultam élni félig holtan,
Megtanultam a Fényt a pokolban.
Láttam önmagam hústalan vázát,
Éreztem a kór égető lázát.
Láttam a halált és láttam a vért,
Hallottam a sóhajt a semmiért.
Megláttam a folyó túloldalát,
Megtanultam a fájdalom dalát.
Megtanultam, mi az ott és mi az itt,
Megtanultam, mi a szép és mi a hit.
Megtanultam a halálos ágyon,
Hogy a Semmi nincs, csak Ő megáldjon.
2021.05.06. SZB
Adj!
Adj, Uram valamit,
valamit adj!
Mert üres a szív,
és üres az agy.
Kiszáradt tüdőnkbe
adj levegőt!
Sorvadt karjainkba
égi erőt.
Elnémult szájunkba
adjad a Szót!
Sótalan lelkünkbe
adjad a sót!
Béna lábunkkal
lépni sem tudunk.
Add a hit
mankóját, s elindulunk.
Adj nekünk
valamit, adj valamit!
Valami kéket,
valami színt!
Értelmet adj e
buta világba!
Tán önnön magát
végre meglátja.
2021.05.01. SZB
Könny
könnyeiddel telt meg
lelkem pohara
Krisztusom
véred a vérembe
keverve sírja
bús dalom
halálod halálom
fényed a fényem
oltalom
2021.02.05. SZB