Költői kérdés

         Költői kérdés

Miről írhat ma egy költő?
Napról, vérről és a Holdról?
El nem múló fájdalomról?

Vagy írjon szép szerelemről?
Bódult virágról, tavaszról?
Szél daláról, mi rólunk szól?

Írjon a múltról, jelenről?
Vagy a jövőt megkísértse?
És mártsa tollát a vérbe?

Néma és béna a költő.
Sorai a Világ csendje,
Szavai az Isten rendje.

2020.02.28.          SZB

Kék dal

                 Kék dal

Ma este arról szól dalom,
Hogy az élet aggodalom.

Minden napunk a félelem,
Nekünk ez már a lételem.

Félünk magunktól, egymástól,
Vírustól, egész világtól.

El sem telt még ez a tegnap,
De félünk, mit hoz a holnap.

Kezünk eltakarja arcunk,
S vakon harcoljuk meg harcunk.

Néma szájjal csak kérdezünk,
És a semmibe érkezünk.

Nem látjuk már az égi fényt,
Eltemettünk minden reményt.

Mért lett sötét megint e vers?
Mert lelkünkbe mérget keversz

Te ős-ördög. Nem nyughatol,
Míg szívünk egyre zakatol.

De tudjuk, a Sátán süket,
Imáinkat nem hallja meg.

Sóhajunk felszáll az égre,
A Sötét átvált a Kékre.

2020.02.27.            SZB

Korona vírus

      

         Korona vírus

Évszázadok? Évezredek?
Vírusoktól vak világunk
Réges-rég és most is beteg.

Támadt életet s lelkeket,
Országot és szép hazát,
Férfit, nőt és szerelmeket.

Ködbe rejtett leheletét
Jaj, senki sem vette észre:
Siratja anya gyermekét.

Most Korona lett a neve,
Megmutatja magát nekünk,
Semmi az ember élete.

Új vírus jött a világra?
Nem, ez mindig is itt tombolt,
Ez a Sátán koronája.

Akkor ő a halál-király?
Maga alá vetett mindent?
Nincs, ki az életért kiált?

De néhányan még itt élünk,
Kiket nem rémít a halál,
Mert hiszünk, és mi nem félünk.

2020.02.24.                         SZB

Az Isten verse

           Az Isten verse

Én egy valamit nem értek.
Krisztus miért nem írt verset?
Vajon aludt, és álmodott?
És ha felébredt, mit ivott?

Egész biztos volt éhes is,
S fájlalta sokszor lábait.
Mert mindig ment, és vándorolt,
Magára soha nem gondolt?

Egyszer sem fájt a gyomra?
Nem lépett tüskére, gyomra?
Szíve sem vert sebesebben,
Mikor vér serkent a sebben?

Mint minden ember, volt beteg?
Felment a láza, s reszketett?
Ki simogatta homlokát?
Ki oldotta fel magányát?

Mivégre e holt kérdések?
Üdvösségemről lekések.
Nem szólok én már egy szót se,
Keresztje az Isten verse.

2020.02.23.                        SZB

A semmi egén

             A semmi egén

Itt ülök este a Hold peremén,
Lógatom lábam a semmi egén.
Eső mossa el gondolatom,
Néma csillaggá válik dalom.

Vaksi szemem a felhőkön átlát,
És megfoghatom az Isten lábát.
Fejemben az üresség kopog,
Béna kezemmel kapaszkodok.

Felszállok én az üres ég fölé,
A gondolat itt válik semmivé.
Mert üres az ember, üres a Föld,
Az ég fölötti Csönd mindent betölt.

2020.02.21.                              SZB

Mesél az Isten

               Mesél az Isten

Magamra húzom a Csönd paplanát,
Ne halljam ott meg a világ zaját.
Átölel most a puha sötétség,
Meleg álommá válik a kétség.

Zseblámpát gyújtok a paplan alatt,
S titokban olvasok csillagokat.
Odakünn metsző az ördögi éj,
Idebenn nekem az Isten mesél.

Egy kicsi fiúról szól meséje,
Kinek nem volt nappala sem éje.
Múltjának sárkányaival küzdött,
De a Léleknek versével győzött.

A mennyei mese megvigasztalt,
És terített nekem égi asztalt.
Most várom, hogy eljő a virradat
E Krisztus-szőtte takaró alatt.

2020.02.19.                         SZB

Miért a vér?

Miért a vér?

Bűnösnek - e, vagy tisztán születtem?
Vajh, ki akarta, hogy emberré lettem?
Az almába tán én haraptam?
S a Kígyó vigyorog rajtam?

Én vagyok az örök-Ádám?
Csak földi szenvedés vár rám?
És Éva, ki az almát adta,
Ő lett gyermekeim anyja?

Krisztus ezért roskadt le holtan,
Amiről én semmit se tudtam?
Vérét adta a bűnömért?
Ember ebből semmit sem ért.

Nem tudom ezt, és nem értem,
Mért feszült keresztre értem.
Én ezt soha nem kértem…
Most mégis leroskad térdem.

Kérdésemre választ nem kapok,
Rám mosolyognak a csillagok.
Nem tudott és tudott bűneim…
Az Ő vére mossa el terheim.

2020.20.17.                      SZB

Egy és más

   Egy és más

Egyiknek zöld,
Másiknak kék.
Egynek fekete,
Másnak fehér.

Egyiknek vihar,
Másiknak eső.
Van, kit símogat,
Mi másnak a kő.

Egy a világunk,
Egy apánk, anyánk.
Egy a mindenség-
Teremtő Atyánk.

Akkor születhet meg
Bennünk a Béke,
Ha azt látod majd,
Mit testvéred szeme.

2020.02.16.       SZB

Az Isten Csendje

Az Isten Csendje

Eltévedt a Föld.
Behullt a hálóba,
Mit a Sátán pókja szőtt.

Kiszívja vérét,
Megfojtja magzatunk,
Szívünkbe szúrja mérgét.

Magát tagadja,
Vakítja a lelkünk,
Csak a félelmet adja.

Haldoklik a Föld.
Tombol a hazugság,
És szürkévé fagy a zöld.

Megbénul minden.
Elfogy a levegő,
Mért hallgat most az Isten?

Jaj, miért e csend?
Hol van a kegyelem?
Hová tűnt az égi rend?

A Kozmosz néma.
Nem mozdul a Pók se.
Semmivé lesz hálója:

Elfújta az Isten csendje.

2020.02.10.            SZB

Telihold

           Telihold

Nézem ma este a Holdat,
S elém fénylenek a Voltak.
Elmúlt szerelmek ezüstje
Halványan téved szemembe.

Emlékek álmodnak velem,
És meg-megremeg a lelkem.
Öreg szívem is megdobban,
De vigaszra lel a Holdban.

Majd reggel felkel a Jelen,
A Nap fénye könyörtelen.
Aranyának éles fénye
Az álmoknak metsző kése.

Múlnak a Holdnak álmai,
S maradnak ezüst fényei.
Reggel a Napba néz szemem,
S arannyá válik a Jelen.

2020.02.09.                    SZB

Hát akkor mi van?

     Hát akkor mi van?

Oszt mos meg mán mi van?
A lift nem működik?
Akkor én hogy mennyek
Felfele az égig?

Há' gyenge a lábom,
Alig ver a szívem.
Idétlen lépcsőket
Ad valami Isten.

Másszon erre föl
Az, aki akarja,
Osztán fáraggyon el
Lába és a karja.

Maradok a fődön,
Jó lesz itten nékem.
Ne is szójjon hozzám
Se ember, se Isten.

Hú, de hideg van itt,
A vír is megfagy bennem.
Mennem kő tán mégis,
Melegebb van ott fenn.

No, hát akkor gyerünk,
Fene a lépcsőket.
Ha a görcs rángat föl,
Akkor is fönn leszek.

Ottan aztán mongya
Valaki énnékem:
Ne tépd mán a szádat,
S nyugoggyá meg bennem.

2020.02.06.                 SZB

Áramszünet

Áramszünet

(Olyan ez, mint mikor elhallgat az Isten.)

Magadban próbálsz gyertyát gyújtogatni,
Megpróbálsz lelkedből fényeket csiholni.
És fel is villannak pisla fények,
Mégis sötétben marad az élet.

Felfájdul benned az Égnek hiánya,
Sötétség borul rád, minden hiába.
Fény nélkül most semmivé lehetsz,
Béna lettél, és semmit sem tehetsz.

Tán mégis felveszed imád telefonját,
S hívod a Mindenség segélyvonalát.
Lehet e szám most nem kapcsolható,
Le van terhelve, sok most a hívó.

És feladod, és nem telefonálsz,
A sötétben tétován megállsz.
Nem marad semmi remény itt lenn,
És ekkor, és itt visszahív az Isten.

2020.01.05.                            SZB

A "lusta" Isten

A "lusta" Isten

Isten, te lusta vagy!
Töksüket vagy és vak.
Nem mozdulsz, ha hívunk,
Nem hallod meg hangunk,
Nem látod fájdalmunk.

Ja, hogy mi nem mozdulunk?
Ja, hogy néma a hangunk?
Ja, hogy szemünkön hályog?
Ja, hogy éltünk imbolyog,
S lelkünk semmibe forog?

Ezen áldón mosolyogsz,
És egy új énekbe fogsz.
Hiszel füleinkben,
Fényed a szemünkben,
Lépted lépteinkben.

Ámen.

                  2020.02.03.         SZB   

Hazám

           Hazám

Egy fűszálban hazám
Szól ma este hozzám.
Folyók cseppjeiben
Ott bújkál életem.

Síkságok és hegyek
Súgták meg, mi legyek.
Szél fú ablakomba,
Felnézek a Napba.

Felhők és csillagok
Mondják meg, mi vagyok.
Fájdalmaknak földjén
Mégis magyar vagyok.

Felszántotta Isten
Ezt a földet régen.
Magokat szórt bele,
S jött az ördög tele.

A szívek megfagytak,
A Szépek elkoptak.
A Hold is elfogyott,
Minden csillag halott.

De e magyar földbe
Krisztus vére hullt le.
Feltámasztja magunk,
S megleljük önmagunk.

2020.02.01.           SZB

Én szóltam

       Én szóltam

Emberek, én szóltam:
Világotok holtan
Vergődik a szóban.

Az élet mulandó,
Elolvad, mint a hó,
Értelmet veszt a szó.

A férfi nem férfi,
A nő ezt nem érti,
Gyermekét sem félti.

Vírusok, viharok,
Elferdült másságok
Ömlenek most rátok.

Tűzvész és árvizek,
Elvetélt életek,
Bemocskolt szépségek.

Tombol az erőszak,
Elbódít a vérszag,
A Hit porrá porlad.

Vigyorog a Sátán
Lelketeket látván,
Mert reszkettek árván.

De mondtam már régen,
Hogy eljő az égen
A harsonás Isten.

2020.01.29.         SZB

Énem fele-ségének születésnapjára

Énem fele-ségének születésnapjára

Épp ma ötvenhat éve

Egy kislány felsírt az égre.

Megszületett e világra,

Tudta ő akkor, hogy mivégre.

Anyja, apja nem sejtette,

Lányukat ide ki tette.

Odaföntről kapta lelkét,

Megkapta ő az ég kékjét.

Megszületett ő érettem,

Ezt már régen megértettem.

Három csoda-gyermekemet

Vajh, más ki szülte volna meg?

Ki látta volna fájdalmam,

Mikor elnémult a dallam?

Ki törölt le volna könnyet,

Hogy életem legyen könnyebb?

Halál szele meglegyintett,

Kezével ő egyet intett.

Elkergette a Sötétet,

S repített belém életet.

Gyermekeink szép lelkébe

Nyarat varázsolt a télbe.

A csillagoktól szűlt Anya,

Fájdalmainknak asszonya.

Pihenj a felhőkre ülve,

A Hold fényébe merülve!

Arcod simogassa lelkünk,

Együtt szépen megöregszünk.

2020.01.23.                       SZB

Halottaim szava

        Halottaim szava

A halál szele meglegyintett,

Az Isten alázatra intett.

Most úgy élem meg napjaimat,

Hogy hallgatom halottaimat.

Odaátról szól szavuk hozzám,

Fényes áldásokat hoznak rám.

Álmaimban hallom meg őket,

A múlt-világban szenvedőket.

Hangjaik lelkemben kopognak:

Aggódását a holnapoknak

Engedjem fel már az egekre,

S jussak el végtelen terekre.

Onnan majd elnéző mosollyal

Várom, hogy jöjjön el a hajnal.

Az itt-maradók félelmeit

Krisztusom Napja oldja fel itt!

2020.01.21.                       SZB

Majd holnap

             Majd holnap

Majd mindent megoldok holnap,

Lehozom az égről a Holdat.

Kiegyenesítem a görbét,

Betemetem a világ gödrét.

Hitem pajzsa megvéd engem,

Üdvöm sisakja: reményem.

A Lélek-kard a Szeretet,

Kettészel téged, Gyűlölet.

Ma még minden olyan kemény,

Sötét van most, szürke a fény.

De odabenn a szobádban,

Istenné válsz a magányban.

Üressé vált templomokból

Fény-várrá válsz a homokból.

Nem tudod, mi lesz és hogyan,

Szép holnap benned megfogan.

2020.01.20.                               SZB

Téli ének

Téli ének

Lelkem ágain zúzmaragyöngy-füzérek

hajladoznak.

Téli álmaim hidegen s szelíden

meleget hoznak.

Ráfagyott szívemre múltam

minden átka,

Megolvasztja majdan a

Mindenható titka.

A szürke, ködös és fullasztó levegő

Az égi szélben lesz majdan lebegő.

Régen múlt emlékeim sara…

Énekké oldja fel az angyalok kara.

Az Isten tavaszát az Ő fia hozza,

A telihold holt szavát bearanyozza.

Belenéz a Napba ez a szennyes világ,

S tisztára mossa a Krisztus-virág.

2020.01.20                              SZB

Mással hangzók

  

   Mással hangzók

Énem e létben ténfereg,

Míg fölöttem a Hold forog.

A bibliámat forgatom,

S hitemet csak kergetem.

Az jó Istenem nem látom,

A Napba szédül a létem.

Mássalhangzók a  rímeim.

Pokolba vesznek rémeim.

2020.01.16.                SZB

Ének az ősökhöz

  

   Ének az ősökhöz

Emberek, múló életek,

Időben foszló énetek.

Éneklek mostan értetek

Időtlen, fájó éneket.

Minden, mi egykor voltatok,

Éltetek, és meghaltatok,

Szívembe dobban álmotok,

S a mostban én is álmodok.

Szépekbe szőtt hiteteket

A jelenetek ette meg.

És ha majd én is meghalok,

Álmaitokká változok.

2020.01.14.                SZB

Az idő

                      

                 Az idő

Az idő nagy úr, tisztelni kell,

Lelkünkbe majd új dalt énekel.

Ha szívünkbe hallik dallama,

Csoda énekké szépül a ma.

Múltunknak fals félhangjaiból

Jövőnknek harmóniája szól.

Minden tegnapnak rossz szelleme

Holnapjaink koldus szégyene.

Énekelnék ma szép éneket,

Remélném a tiszta fényeket.

De oly sok a vér s a fájdalom,

Hogy hangtalanná válik dalom.

Az idő így lészen semmivé,

S az időtlenség mindenkié.

2020.01.05.                   SZB

Menjek?

                Menjek?

Apám s anyám a mennyekbe'

Nem tudom, oda menjek be?

Simogat majd anyám keze?

Rám tekint-e apám szeme?

Mi e Földön nem volt soha,

A szeretet volt mostoha…

Átölel-e majd lelketek?

S majd  fiatokká lehetek?

A Lélek-szél Rátok lehelt?

S leraktatok minden tehert?

Atyátok bizton átölelt,

Bennetek gyermekire lelt.

Ezért hiszem, ha mennem kell,

Találkozom néma szentekkel.

Mert szavak akkor nem lesznek,

Hangunk a Mindenbe vesznek.

S ráfekszünk a végtelenre,

Ez válasz a képtelenre.

2020.01.03.                 SZB

Óév éjjelén

Óév éjjelén

A kétezer-húszas év
Minden napja legyen szép!
Minden csoda gyermeknek,
Kik lelkemből lelkedztek,
Adja meg jó Istenem,
Míg e Földön létezem,
Hogy lássam boldogságuk,
S halljam meg áldó szavuk!
Álmuk megvalósuljon,
S szívem végre nyugodjon.

2019.12.31.                          SZB

Vers… sírás

Vers… sírás

A vers önmagát írja,
Mely életemnek írja.
Mert keresek rímeket,
És találok rémeket.
Ha nincs bennem gondolat,
Egy rím tán meglátogat.
S a semmiből vers lehet,
Így menthetek lelkeket.
Mert jó a vers írása,
Ha ott a vers sírása.
Most sem akartam írni,
Csak magam rímbe sírni.

2019.12.29                  SZB

Ima fiamért

          

          Ima fiamért

Nekem fáj, mi fáj fiamnak,

Nekem fáj, mi fáj világnak.

Világnak vérző sebéből,

Fiamnak érző szeméből

Áradnak át lelkemen

A fájdalmaid, Istenem.

Lyukas kezeid, Krisztusom,

Űrét naponta koldulom.

Oldaladból kifolyt vized

Éjente egyre szomjazom.

Bennem által folyó véred

Legyen fiamnak oltalom!

2019.12.28.                SZB

Karácsony ma

      Karácsony ma

Tegnap, ma és holnap,
Minden napunk holt nap.
Szólj rá a lelkedre,
Hétfőkre, keddekre,
A hét minden napjára,
Időknek szavára.
Év múlik az évre,
Vagyunk, de mi végre?
Temetjük holtaink,
Megéljük voltaink.
Küzdünk, majd éledünk,
Álmodunk, s létezünk.
Aztán felébredünk,
Krisztus születése
Új vérré lesz bennünk.
Egekre felnézünk,
A földre lefekszünk.
Karácsony hajnalán
Lesz úgy, mint hajdanán:
Tisztán megszülettünk,
Mária sírt értünk.
S a kisded könnyei
Mossa át a lelkünk!

2019.12.23.         SZB

Ég és föld (Zoli bátyám halálára)

          Ég és föld

          (Zoli bátyám halálára)

Ég és föld,
Kék és zöld,
Élek, és félek,
Sötét és fények,
Fájdalom, ha fáj dalom,
Rettegés és irgalom.
Istennek tenyerén
Könnyeim morzsolom.
Égtelen a végtelen,
A föld élettelen,
Apák és hitek,
Aludni térek.
Örökké álmodom,
Elmúlt a fájdalom.

        2019.12.07.      SZB

Test … vér

Test … vér

(Misi bátyámnak)

apák és gének

fájdalmas én - ek

ablakok nyílnak

fények zihálnak

angyalok szállnak

lépcsőkre állnak

szárnyukra vesznek

felhőkre tesznek

testem és vérem

tested és véred

arcán a fénynek

mennyekbe érnek

SZB               2017. 03. 29.

Béke

                Béke

Az Isten tenyerén vagyok,

bennem a Hold szíve dobog.

A Nap tüze ég szememben,

a szél szele fú fülemben.

Vagyok a porszem a porban,

egy kicsiny kristály a hóban.

Búvó patak a tavakban,

kallódó szó a szavakban.

Vagyok én a Krisztus ujja,

mely velem ír a homokba.

Írja azt, mi írhatatlan,

életet, mely irthatatlan.

Hullák hullanak a Földön,

vérek véreznek örökkön,

A Napot borítja ború,

a világ egy nagy háború.

Megváltó Krisztusunk ujja

ezt írja most a homokba:

Ne szólj, csak nézz fel az égre,

s némán kiáltsd azt, hogy béke!

SZB                        2015. 11. 15.