Mesél az
Isten
Magamra húzom a Csönd paplanát,
Ne halljam ott meg a világ zaját.
Átölel most a puha sötétség,
Meleg álommá válik a kétség.
Ne halljam ott meg a világ zaját.
Átölel most a puha sötétség,
Meleg álommá válik a kétség.
Zseblámpát gyújtok a paplan alatt,
S titokban olvasok csillagokat.
Odakünn metsző az ördögi éj,
Idebenn nekem az Isten mesél.
S titokban olvasok csillagokat.
Odakünn metsző az ördögi éj,
Idebenn nekem az Isten mesél.
Egy kicsi fiúról szól meséje,
Kinek nem volt nappala sem éje.
Múltjának sárkányaival küzdött,
De a Léleknek versével győzött.
Kinek nem volt nappala sem éje.
Múltjának sárkányaival küzdött,
De a Léleknek versével győzött.
A mennyei mese megvigasztalt,
És terített nekem égi asztalt.
Most várom, hogy eljő a virradat
E Krisztus-szőtte takaró alatt.
És terített nekem égi asztalt.
Most várom, hogy eljő a virradat
E Krisztus-szőtte takaró alatt.
2020.02.19. SZB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése