Ének az ősökhöz
Emberek, múló életek,
Időben foszló énetek.
Éneklek mostan értetek
Időtlen, fájó éneket.
Minden, mi egykor voltatok,
Éltetek, és meghaltatok,
Szívembe dobban álmotok,
S a mostban én is álmodok.
Szépekbe szőtt hiteteket
A jelenetek ette meg.
És ha majd én is meghalok,
Álmaitokká változok.
2020.01.14.
SZB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése