Béke

                Béke

Az Isten tenyerén vagyok,

bennem a Hold szíve dobog.

A Nap tüze ég szememben,

a szél szele fú fülemben.

Vagyok a porszem a porban,

egy kicsiny kristály a hóban.

Búvó patak a tavakban,

kallódó szó a szavakban.

Vagyok én a Krisztus ujja,

mely velem ír a homokba.

Írja azt, mi írhatatlan,

életet, mely irthatatlan.

Hullák hullanak a Földön,

vérek véreznek örökkön,

A Napot borítja ború,

a világ egy nagy háború.

Megváltó Krisztusunk ujja

ezt írja most a homokba:

Ne szólj, csak nézz fel az égre,

s némán kiáltsd azt, hogy béke!

SZB                        2015. 11. 15.