Béke
Az Isten tenyerén vagyok,
bennem a Hold szíve dobog.
A Nap tüze ég szememben,
a szél szele fú fülemben.
Vagyok a porszem a porban,
egy kicsiny kristály a hóban.
Búvó patak a tavakban,
kallódó szó a szavakban.
Vagyok én a Krisztus ujja,
mely velem ír a homokba.
Írja azt, mi írhatatlan,
életet, mely irthatatlan.
Hullák hullanak a Földön,
vérek véreznek örökkön,
A Napot borítja ború,
a világ egy nagy háború.
Megváltó Krisztusunk ujja
ezt írja most a homokba:
Ne szólj, csak nézz fel az égre,
s némán kiáltsd azt, hogy béke!
SZB
2015. 11. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése