Jób és a világ
Itt még az Úrnak sok dolga van.
Olyan a világ, mint volt a Jób.
Ki szidta Istenét ott alant,
És nem látta, mi lenne a jobb.
Olyan a világ, mint volt a Jób.
Ki szidta Istenét ott alant,
És nem látta, mi lenne a jobb.
Osztották az észt az okosok,
Míg hamuban s porban fetrengett,
A Sátán meg sandán vigyorog,
Megnyert újra egy ember-lelket.
Míg hamuban s porban fetrengett,
A Sátán meg sandán vigyorog,
Megnyert újra egy ember-lelket.
Úgy küzdött Jób, mint most a
világ.
Hát mivégre ez a szenvedés?
Vaksi szeme a semmibe lát.
Összecsap most a fény s a sötét.
Hát mivégre ez a szenvedés?
Vaksi szeme a semmibe lát.
Összecsap most a fény s a sötét.
Aztán a mi Jóbunk néma lett,
Száját még szóra sem nyitotta.
Földi kínt, szenvedést feledett,
Tudta, ezt nem Istene adta.
Száját még szóra sem nyitotta.
Földi kínt, szenvedést feledett,
Tudta, ezt nem Istene adta.
Átengedte őt a Sátánnak,
Hogy megrengesse hívő lelkét.
Ez most a sorsa e világnak,
Talán megérzi az Isten kezét.
Hogy megrengesse hívő lelkét.
Ez most a sorsa e világnak,
Talán megérzi az Isten kezét.
2020.03.30. SZB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése