Nehéz idők
Nehéz idők súlya a vállamon.
Nem kérdi senki: ezt én vállalom?
Az égből zuhant reám e teher?
Vagy az alsó világ sötétje ver?
Nem kérdi senki: ezt én vállalom?
Az égből zuhant reám e teher?
Vagy az alsó világ sötétje ver?
Körülöttem megrémült emberek,
Beszűkültek az egek s a terek.
Nem viszi levegő a hangom,
Még a saját szememet se látom.
Beszűkültek az egek s a terek.
Nem viszi levegő a hangom,
Még a saját szememet se látom.
Sűrű köd takarja az oltalmat,
Szám csak üres felhőket haraphat.
Megakadt most a világ forgása,
Lelkemre hull az ördög forgácsa.
Szám csak üres felhőket haraphat.
Megakadt most a világ forgása,
Lelkemre hull az ördög forgácsa.
Kapkodva keresem a fényeket,
Vírustól mentes tiszta életet.
És rám talál a világ magánya,
Lemerülök a nyugalom kútjába.
Vírustól mentes tiszta életet.
És rám talál a világ magánya,
Lemerülök a nyugalom kútjába.
2020.03.18. SZB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése