Miatyánk

                    Miatyánk

Ugye ismered a Miatyánkot?
Naponta biztos el-elmormolod.
Szavakat mondasz szavak után,
S nézel magadba vakon és bután.

Miközben mondod üres imáid,
Benned lüktetnek napi gondjaid.
Mennyi mindent meg kell ma oldanod,
Fejed fölé nőnek a holnapok.

Bár mondanád úgy ezt a szöveget,
Mintha olvasnál mindig új verset.
Megértenéd azt, hogy mi az a Mi,
Hogy egy az Atyánk, a Mennyei.

Hogy ez a te világod csupa szenny,
Csakis az ő neve lehet a Szent.
Hogy semmivé lesz az akaratod,
Hisz szíved üres, gyenge a karod

Olyan szárazzá vált az életed, 

Mint mindennapi szikkadt kenyered.

Hangtalanul harangoz a szíved, 

És koldulón tartod a tenyered.

És vétkeid mázsás súlya alatt
Megmosod-e másban az arcodat?
A fájdalmad mindig elkísért, és
Napjaidat rágja a kísértés.

És a gonosz nemcsak a filmekben,
Ott lapul meg sunyin a lelkedben.
Magad ettől meg nem szabadítod,
Ha nem tudod, ki a szabadítód.

Ez az ország nem a te országod,
Hatalmad is csak bénán koldulod.
És csak nézed, hol van a dicsőség,
Az Ámened is kongó üresség.

Ha bemerülnél már e szavakba,
Arcodba nézne a Krisztus arca.
Nem szédítene az örök kétség,
És megértenéd az Isten versét.

2020.03.03.                      SZB