Otthon

                 

                Otthon

Szobába be, szobából ki.
Konyhába be, konyhából ki.
Aztán most innen már hova?
No, hát ott az előszoba.

Elhúzom a függönyt, betűz a Nap,
A ma is olyan, mint volt a tegnap.
Majd ott a házam kicsi helyisége,
Ott vár reám az itthoni béke.

Aztán a zuhanyt magamra eresztem,
A tenger mélyébe merül a testem.
Magamra húzom törölközőm,
Ekkor a Szaharába költözöm.

Majd az udvaron nézem a kertem,
Megmászom saját monteveresztem.
Úgy nyúlok be a postaládába,
Mint ki belát a világ titkába.

Majd újra a a négy fal közé lépek,
Ott kitárul az ész és a lélek.
A sarkokat betölti képzeletem,
A végtelent is meglátja szemem.

2020.03.26.                         SZB