Álom

 

                   Álom

 

Lepereg egy homokszem.

Év az évre… öregszem?

Húnynak halvány csillagok.

Fölöttem a Nap ragyog.

 

Jön az Isten tavasza.

Vírusokat öl  szava.

Bennem és benned a Szív.

Életre, halálra hív.

 

Nincs szó, és nincs bölcselet.

Csak a csönd… talán lehet?

Lehet tán lélegezni?

A végtelenbe nézni?

 

Új év, új nap, új percek.

A múlt szúja itt perceg.

De égi szelek szárnyán

Röpülök Krisztus álmán.

 

2020. 12.30.            SZB

Hatvan év

             Hatvan év

 

Megéltem a hatvan évet.

A lelkem vajon kié lett?

Befedett az angyal szárnya.

Égetett az ördög lángja.

 

Peregtek napok és évek.

Élek még, s mindent túlélek?

Halál, élet és gyermekek.

Titkok, mezítelen lelkek.

 

Álmokban elvetélt imák.

Holdból hullott égi virág.

Semmiből született remény.

Szeretve szeretni a Fény.

 

2020.12.19.               SZB

Őszi levél

 

        Őszi levél

 

Bús őszi levelek

sápadtan hullanak.

Fáradt, félő lelkek

örök télbe halnak.

 

Fonnyadt lélek-levél

eggyé válsz a földdel.

Minden, mi benned élt,

tavaszra kizöldell.

 

2020.11.14.           SZB

 

A szép halottak

 

                     A szép halottak

 

Itt vannak ma velem mind a szép halottak,

fülembe csengenek a tőlük hallottak.

Szívemnek mezején csendes, bús temetők,

Égbe nyúló keresztek: nem tetemek ők.

 

Bántottak, simogattak, rám néztek, éltek.

Pokloktól, szennyektől egyaránt féltek.

Félelmük szétfoszlik odafenn a Holdban.

Fénnyé válik lelkük a mennyei Napban.

 

Mindent tudnak már ők, amit mi nem tudunk,

míg itt tétován a halál elől futunk.

Gyertyáinkat gyújtjuk, idézzük emlékük,

kinn a temetőben magunkat keressük.

 

Mindhiába nézünk le az üres sírba,

nem vesszük észre, hogy ők keresnek sírva.

Könnyüket hullatják értem és teérted,

talán a halált majd megértem s megérted.

 

2020.10.31.                                       SZB

Kicsi ház

 

          Kicsi ház

 

Kicsi ház az erdőben,

ez az én fáradt szívem.

E laknak két pitvarán

és két pici kamráján

Krisztus vére áramlik,

égi madárdal hallik.

Ez nem földi rengeteg,

hisz lenn a bűn rengeteg.

Mennyei fák közt lakik

lelkem, s Lelket lélegzik.

Tiszta tisztáson szalad,

selymes fű lábam alatt.

A levelek lágy szele

elfúj innen messzire.

Kicsi ház az erdőben…

Tücsökzene  szívemben.

 

2020.10.26.          SZB

A fények

                 A fények

 

A fények, a fények, a fények,

szemembe fagyosan lépnek.

Halvány halálok égnek,

határa sincs az égnek.

 

Élünk, és élünk, és csak élünk,

levegőt venni is félünk.

Semmibe lép a léptünk,

ránk borul a félelmünk.

 

Az álmok, az álmok, az álmok:

mennyei, édes kalandok.

Sötétben fényt találok,

Isten szemével látok. 

                                                  2020.10.16.       SZB 

Halottaim

 

 

       Halottaim

 

A harangok szólnak,

Felkelnek a holtak.

Mindhiába sírok,

Megnyílnak a sírok.

 

Lebegnek a lelkek,

Álmomban köszönnek.

Símogat holt-kezük,

Egekbe kerülök.

 

A felhőkre fekszünk,

Örök-fényt lélegzünk.

Éjjel rám támadtok,

Jó, ha feltámadtok.

 

2020.10.02.   SZB

virág

virág

szemem virág
szívem virág
vesém virág
májam virág
létem virág

szirmok hullanak
az élet pillanat
lélegzet elakad
megfagy a mozdulat
semmi az ég alatt

hervadó virág
haldokló világ
száradó faág
benne mint a rák
a sötét foga rág

virágom szirmait
elfújja az Isten
a mindenség van itt
maradok hát itt lenn

2020.06.29.       SZB

Sírok

        Sírok

Ha sírok, írok.
Ha írok, sírok.
Írásra nincs ok.
Ég alatt, föld felett
lebegő sírok.

Könnyű a könnyem,
csepp a felhőben,
harang a csöndben,
harmat a virágon.
Rám néz az Isten.

2020.06.25.   SZB

Sikoly

                  

              Sikoly

Uram, Te ismersz engem.
Már akkor is ismertél,
mielőtt megszülettem,
felhőkben dédelgettél.

Erre a rút világra
hajdan idecsöppentem.
Árván síró hangomra
csönded felelt az estben.

Vén csecsemő lelkemből
felszálló imáimra
mindig felelsz a ködből,
s fektetsz a szivárványra.

Napról napra hallhatod,
ha reggel levegőt veszek,
hangtalan imádkozok,
míg föld és ég nem leszek.

Most felsírok az égre
nem csak árva magamért.
Hasítson fel füledbe
sikolyom a világért.

2020.04.14.     SZB

Éli, Éli, lamma szabaktani

  Éli, Éli, lamma szabaktani

Te, keresztre feszített világ
Krisztus vérző torkával kiálts!
Istenem, Istenem, Istenem!
Miért, miért hagytál el engem?

Közös sebeinkből vérezünk,
a pokolba együtt érkezünk.
Fölöttünk üresen kong az ég,
alattunk a Föld hamuvá ég.

Halott testünk zárja szikla-sír.
A Föld s Jézus anyja értünk sír.
Mi s az Isten fia egy vagyunk,
harmadnapra majd feltámadunk.

2020.04.11.                         SZB

Bakacsin

                 

               Bakacsin

Szürkévé fagyott most a Föld arca.
Takarja az Ördög bakacsinja.
Jég-kővé dermedtek a mosolyok.
A lélek a sötétben imbolyog.

Elfújja a Fényt a vész szele,
tavasz helyett a félelem tele.
Elvérzik a Föld e lepel alatt.
A Sátán vírusa halált arat.

Valaha egy testet sírba tettek.
Atyja borított rá égi leplet.
Ha minden lélek Krisztussá válna,
Beteg, hűlt világunk feltámadna.

2020.04.08.                          SZB

Harang

               

               Harang

Félrevert a Hold harangja,
Disszonáns az ég haragja.
A Föld üres hangon kondul,
Halvány harmóniát koldul.

Te lettél a harang nyelve,
Faltól falig koppansz lengve.
Meghallod-e saját hangod?
Megkondul-e még harangod?

A halott holnapot hallod,
Vagy a mát végre bevallod?
Rád borul Krisztus harangja,
Füledbe cseng a csend hangja.

2020.04.06.                      SZB

Labirintus

                   Labirintus

A szerelem a Lélek labirintusa.
Nem más, mint vágyat éneklő álom-tusa.
Elindulunk benne, mint éhes kisegér,
aki az út végén szív-falatot remél.

Ide-oda szalad az árva állatka,
fejecskéje koppan elnémult falakba.
De szalad tovább, kapkodja pici lábát.
Felnéz az égre, a fény jelöli útját.

Jobbra is balra is állnak konok falak,
az élet egere látja a kiutat.
Nem lohol már tünékeny falatka után,
átugrik lazán a labirintus falán.

2020.04.04.                       SZB

Könny

                     

                 Könny

Az ember-Krisztus most álmodik.
Rácsukja a világra szemét.
Orcáján patakban könny folyik,
mert magában hordja keresztjét.

Isten könnyét hullatja értünk.
Égre nyitott ember-szemünkbe
csöppen feledett égi létünk.
Könnyekbe fúl a Sátán terve.

Most mi is sírunk és álmodunk,
összefolyik a könny a könnyel.
Az égre felszáll néma dalunk,
és összeér az ég a földdel.

2020.04.03.                 SZB

Kulcslyuk

Kulcslyuk

   

Mikor megszülettem,
s kibújtam erre a világra,
belecsöppentem én
egy titkokkal bezárt szobába.

De néha álmomban
kikukucskáltam a kulcslyukon.
Kitágult pupillám,
szemembe rejtelmes fény osont.

Majd hullt év az évre,
szobám mindig csak zárva maradt.
Mindegyre kerestem
létem ajtaján a kulcslyukat.

De most nemcsak szobám,
hanem az egész világ bezárt.
Már nem leskelődöm,
az Isten kulcsa nyitja e zárt.

2020.04.02.                     SZB

Jób és a világ

              Jób és a világ

Itt még az Úrnak sok dolga van.
Olyan a világ, mint volt a Jób.
Ki szidta Istenét ott alant,
És nem látta, mi lenne a jobb.

Osztották az észt az okosok,
Míg hamuban s porban fetrengett,
A Sátán meg sandán vigyorog,
Megnyert újra egy ember-lelket.

Úgy küzdött Jób, mint most a világ.
Hát mivégre ez a szenvedés?
Vaksi szeme a semmibe lát.
Összecsap most a fény s a sötét.

Aztán a mi Jóbunk néma lett,
Száját még szóra sem nyitotta.
Földi kínt, szenvedést feledett,
Tudta, ezt nem Istene adta.

Átengedte őt a Sátánnak,
Hogy megrengesse hívő lelkét.
Ez most a sorsa e világnak,
Talán megérzi az Isten kezét.

2020.03.30.                    SZB

Ima-karantén

                 

               Ima-karantén

Megszűnőben van a külső világ,
Egy hely marad csak, a belső szobád.
Csend-függönyt húzol az ablakodra,
Emberi ricsaj nem hatol oda.

Nem bántja szemed a cikázó fény,
Lágyan világít benn a szép remény.
Lehajtod fejed, kezed elernyed,
És kikapcsolsz minden idegsejtet.

Magadra húzod lelked paplanát,
S megtudod, hogy itt van az odaát.
Ebben a belső, néma szobában
Megtalálod hited az imában.

2020.03.28.                     SZB

Mivé lettél

               Mivé lettél?

Ember, te lettél a természet,
Mely a szén-dioxidtól részeg.
Az a jegesmedve is te vagy,
Ki vízbe fúl, mert eltűnt a fagy.

Te lettél a hal és a sirály,
Szemét-tengerben ott a halál.
Te vagy most az a kicsi fecske,
Ki sárba hull, mert nincsen fészke.

A tölgyerdő is te vagy magad,
Hol a pokol tüze lángra kap.
Te vagy az az eltévedt gólya,
Ki elindult, s már nincs hazája.

Te lettél a kicsiny árva méh,
Ki virágport itt már nem remél.
Most te lettél a sebzett világ,
Mely életért s fényért kiált.

Azt hitted, a Föld ura te vagy,
Most nyelheted saját mocskodat.
Eljött az éned szabadsága,
És te lettél önmagad foglya.

Most elbújnál a harmatcseppben,
Elmerülnél az ég-tengerben,
Fölmásznál minden zöld fűszálra,
Lelked a fellegekbe szállna.

Egyetlen remény marad csupán,
Ha rád talál a Szent magány.
S önmagad lelkébe burkolva
Az Isten csendje hozzád szólna.

2020.03.27.                        SZB

Onlájn

                        

                    Onlájn

Az Úristen is fönn van most a neten,
Bepötyögi a wördbe a végtelent.
Kiemeli életednek szövegét,
Controll vével beilleszti a nevét.

Saját oldala is van a fészbukon,
Eldöntötted-e: ezt én most lájkolom?
Követed-e most ezt az égi oldalt?
A jutubon vajon meghallod a dalt?

Észre vetted-e: ismerősnek jelölt?
Vagy csak vársz, amíg az internet betölt?
A messzendzseren integettél neki?
Vajon elég lesz a szmájlis emodzsi?

Elküldted neki a profil képedet?
S csak várod, hogy egyszer visszainteget?
Próbálkozz talán a videócsettel,
S hallod és látod, mit világod rejt el.

Megtalálod majd mindazt, mit megosztott?
A posztjait te is tovább osztod?
Csak arra kérlek, maradj mindig onlájn,
Működjön a vifid, sose légy offlájn!

2020.03.24.                               SZB

Otthon

                 

                Otthon

Szobába be, szobából ki.
Konyhába be, konyhából ki.
Aztán most innen már hova?
No, hát ott az előszoba.

Elhúzom a függönyt, betűz a Nap,
A ma is olyan, mint volt a tegnap.
Majd ott a házam kicsi helyisége,
Ott vár reám az itthoni béke.

Aztán a zuhanyt magamra eresztem,
A tenger mélyébe merül a testem.
Magamra húzom törölközőm,
Ekkor a Szaharába költözöm.

Majd az udvaron nézem a kertem,
Megmászom saját monteveresztem.
Úgy nyúlok be a postaládába,
Mint ki belát a világ titkába.

Majd újra a a négy fal közé lépek,
Ott kitárul az ész és a lélek.
A sarkokat betölti képzeletem,
A végtelent is meglátja szemem.

2020.03.26.                         SZB

Szíved helye

           Szíved helye

Ma is felnéztél az égre,
Hiába vágytál a Kékre.
Úgy látod, ott minden szürke,
De az a szivárvány helye.

Bambán nézed a négy falat,
Szemed a semmibe harap.
Bezárult életed tere,
De hisz ott az ablak helye.

Melledre fekteted kezed,
Nem érez semmit tenyered.
Mért nem lüktet a vér heve?
Mert az ott a szíved helye.

Megnyitod lelked templomát,
Azt is üres szél fújja át.
Ugye nem hitted el sose,
Hogy az ott az Isten helye.

Lásd meg hát a semmiben
Hol a szivárvány s az Isten!
Találd meg a Vanban hited,
S feldobban az égre szíved.

2020.03.22.                 SZB

Ez nem vers

             Ez nem vers

Olyan jó nem írni verset.
Csöndben vagy, a szú sem perceg.
Az agyad nem zakatol,
Nem számolsz napokat, percet.

Nincsen semmi gondolatod,
A rímeket a fenébe hagyod.
Ülsz, nem gondolsz semmire,
S e semmit rendbe rakod.

Olyan jó így üres fejjel
Nem törődni költészettel.
Békében hagynak a szavak,
Bíbelődsz az életeddel.

A falon csak az óra ketyeg,
Odakinn a szél tekereg.
Akárhogy is nem akartad,
Mégis megírtad versedet.

2020.03.21.              SZB

Ami nincs

          Ami nincs

Mindig az kell, ami nincs.
Ami elmúlt, talmi kincs.
Kezedből minden kifolyt,
A Van hiánya megfojt.

Volt vized és kenyered,
Háztető fejed felett.
Hideg éjben meleged,
Erőd és egészséged.

Mindez oly természetes,
A bajt észre sem veszed.
Vakon éled napjaid,
Felépíted a semmit.

És most, amikor szomjazol,
És világod összeomol,
Beléd hasít a gondolat,
Hogy mennyi minden elmaradt.

Nem ittad a felhők vizét,
Nem etted a Föld kenyerét.
Mennyi elmaradt ölelés,
És elfelejtett szenvedés.

De most még itt van a Most,
A Jelen tisztára mos,
Halld meg az égi hangot,
S öleld át a világot!

2020.03.20.            SZB

Tisztíts meg!

                 

                 Tisztíts meg!

Fésüld meg kérlek ezt a kócos Földet,
Írts ki koszos hajából minden tetvet!
Mosd meg a lábamat Uram most újra,
Ne csak lábamat, ahogy Péter mondta!

A mindenséget mossa át a Lelked!
Fiadnak vére tisztítsa a Földet!
Fertőtlenítsen engem az irgalom!
Otthonomból talán nem lesz sírhalom.

Hiába irgalom, égi kegyelem,
Ha árva önmagam nem mossa kezem.
Nekem kell leásnom énem kútjába,
Akkor elpusztul az Ördög varangya.

Az Ég s a Föld keze egyszer összeér:
A mindenért élek, s nem a semmiér'.
Ha Isten s az ember újra összefog,
Akkor a világ is lélegezni fog.

2020.03.19.                     SZB

Nehéz idők

                Nehéz idők

Nehéz idők súlya a vállamon.
Nem kérdi senki: ezt én vállalom?
Az égből zuhant reám e teher?
Vagy az alsó világ sötétje ver?

Körülöttem megrémült emberek,
Beszűkültek az egek s a terek.
Nem viszi levegő a hangom,
Még a saját szememet se látom.

Sűrű köd takarja az oltalmat,
Szám csak üres felhőket haraphat.
Megakadt most a világ forgása,
Lelkemre hull az ördög forgácsa.

Kapkodva keresem a fényeket,
Vírustól mentes tiszta életet.
És rám talál a világ magánya,
Lemerülök a nyugalom kútjába.

2020.03.18.                        SZB

Maradj otthon!

         

          Maradj otthon!

                                            (Járvány idején)   

Maradj hát most végre otthon!
De otthonod-e az otthon?
Mert ha még itt vagy, nem vagy ott,
Üres házad nem lesz Honod.

Tudd meg azt, hogy az ott s a hon
Csak egybe forrva az otthon.
Mert ezt a szót a félelem
Vágja ketté könyörtelen.

Fertőtlenítsd a házadat!
Mossad át hittel önmagad!
Takarítsd ki a rettegést,
Ne tétovázz, hogy el ne késs!

Most jött el isteni időd,
Hogy otthonod fénnyel betöltsd.
Házad köré húzz kerítést!
Rekeszd kívül a kísértést!

Bútorozd be újra szobád,
Dobd ki az életed lomát!
Nyisd ki végre az ablakod!
A szél kifúj rossz holnapot.               

2020.03.16.                 SZB

Az utolsó esély

        Az utolsó esély

Lájtosan jő vissza az Úr,
Nem küld ránk pestist, háborút.
Kénköve sem hull a földre,
Föld tüze sem száll az égre.

Nem lőnek ránk, nem éhezünk,
Tétován bár, de létezünk.
Nem ölik meg szüleinket,
Nem viszik el gyermekünket.

Megmaradt még szívünk titka,
Házainkból nem lesz kripta.
Mert most még védhet otthonunk,
Ha végre otthon maradunk.

Elmerülünk a magányban,
Ahol béke és a csend van.
Egy pici hang fú fülünkbe,
Gyermekünknek lélegzete.

Esélyként kapjuk a vírust,
Lássuk meg benne a Krisztust!
Nincs még itt a világ vége,
Ha még megmarad a Béke.

2020.03.15.                SZB

Addig még…

       

         Addig még…

Addig vegyél levegőt,
Amíg van erre időd!
Addig nézz föl az égre,
Míg hályog száll szemedre!

Addig lépj a fű zöldjén,
Míg fény van az Ég földjén!
Addig emeld fel kezed,
Amíg ezt megteheted!

Addig igyál friss vizet,
Amíg nem lesz mérgezett!
Addig dobogjon szíved,
Míg meg nem alvad véred!

Addig mondd az igazat,
Amíg szád még mozoghat!
Ne kíméld a lelkedet,
Ha van még ott szeretet!

Siess, siess, nincs idő!
A halott űr föléd nő.
Szedd össze égi erőd,
Csókold meg a Teremtőd!

2020.03.14.              SZB

Imádság

               Imádság

Simogasd meg Istenem
Az én kócos felnőtt fejem!
Varázsold le a ráncokat,
Angyalivá tedd arcomat.

Adj nekem mély tengereket,
Ahová lemerülhetek!
Aztán adj magas hegyeket,
Hol csillagokat kergetek!

Adj nekem lágy-meleg mezőt,
Tiszta széltől lengedezőt!
Adj még hajnali harmatot,
Szűz gyermeki illatot!

Add a patak csobogását,
Föld szívének dobbanását!
Ott a mélyben s a magasban
Gyermek-szívem is megdobban.

Add nekem fényednek csendjét,
Égi világodnak rendjét!
Add, mit az Ördög ellopott,
Kérem az Univerzumot.

2020.03.13.           SZB

A tiszta papír

             A tiszta papír

Ma este a papír tiszta marad,
Nem írok meddő, üres szavakat.
Hisz a világ klaviatúráján
Kopogja mondatait a Sátán.

Beírja lelkünkbe rőt szavait,
Égszínkék versnek hűlt helye van itt.
Lélekes, énekes gondolatom
Jobb lesz, ha mindezt most elhallgatom.

Krisztus is hallgat, egy szava sincsen,
Szent hallgatása én örök kincsem.
Látjátok ugye, hogy nem is írtam,
Világnak szavát magamba sírtam.

2020.03.11.                            SZB

Az én filozófiám

          Az én filozófiám

Azt mondta a jó öreg Hegel,
Mert aznap nem aludt még el,
Hogy tézisre jön antitézis.
De volt-e szájában protézis?

De hurrá, itt jön a szintézis,
Működik a csípőprotézis.
Szereted a dialektikát,
Ha jól működik a prosztatád.

Tök jó ez a filozófia,
Ha nem hullik az ember haja.
Minden gondolat aranyat ér,
Ha épp nem vérzik az aranyér.

Gondolkodhatsz a világ során,
Ha túl vagy a kemoterápián.
Keresed a lét s nemlét határát?
Mikor szitává szúrták a vénád?

Mikor ágyadban tisztába tesznek,
Antitézisek semmivé lesznek.
Üresen kong a filozófia,
Megérint sebével az Isten fia.

2020.03.10.                    SZB

A ma gyermeke

                A ma gyermeke

Millió anyától sok millió gyermek
Erre a világra ma is megszületett.
Villódzó fényt látnak, egy nyelven felsírnak,
De jó, hogy nem tudják, hová is jutottak.

Kisded arcukon még az angyal mosolya,
Sírásukban dalol az égi kar hangja.
Szemükben tükrözik édesanyjuk szemét,
Picinyke ajkukkal isszák áldott tejét.

Ó szent tudatlanság, s még szentebb tisztaság,
Bár ne is tudnák meg, milyen ez a világ.
Mert ez a bús Föld, melyre megszülettek,
Gyűlölettel telve, s levegőért reszket.

És ha majd felnőnek, akkor majd megtudják,
Fehérek lettek-e, feketék vagy sárgák?
Lelkeikbe plántált őseiknek hitét
E világ szelleme ízekre tépi szét.

De szaladnak majd ők mezítláb a fűben,
Harapnak harmatot lebegő felhőben.
Fülükbe felcsendül a Holdnak éneke,
Altatót dalol a Mindenség Istene.

2020.03.09.                          SZB

A félelem-vírus

                    A félelem-vírus

Fölöttem egyszer már keselyűk keringtek,
A mai vírusok nekem csak verebek.
Ide-oda néha belepiszkítanak,
Emberek prüszkölnek, talán meg is halnak.

De megtanultam én, hogy a világ dadog,
És pusztítanak a félelem-vírusok.
Mert félig meg is haltál, ha mindentől félsz,
Azt is elfelejted, miért élsz, ha élsz.

Rád fúj most az ördög lázas lehelete,
Nem tudod, hogy az égre nézni lehet-e.
Megtisztítod gyorsan arcodat, kezedet.
De vajon tisztán tartod-e a lelkedet?

Reszket kezed, lábad alvilági hőtöl,
Az Isten hűvöse megszabadít ettől.
Félelmed lázának ez az ellenszere:
Életed imáinak immunrendszere.

2020.03.08.                          SZB

Bújócska

             Bújócska

Bújócskát kéne játszani,
A világ elől elbújni.
Szekrénybe és függöny mögé,
A föld alá, s az ég fölé.

Énrám senki se találjon,
Hozzám senki se szóljon!
Kezem arcom eltakarja,
Az se lát, aki akarja.

Jó itt a puha sötétben,
A semminek rejtekében.
Vagyok a Csönd békéjében,
Mint egykor anyám méhében.

Biztos, hogy sokan kerestek,
Számoltok, nem vagytok restek.
Engem nem talál meg senki,
Nincs nektek itt mit keresni.

Magamat magamba zárom,
A fals hangokat meg se hallom,
Rácsukom lelkemre szemem,
A vihart észre sem veszem.

Felettem nincsen hatalom,
De jaj, megöl az unalom.
Csak a nagy semmi van itt lenn,
S ipi-apacs, megtalál az Isten.

2020.03.07.                    SZB

A félig telt pohár

               

             A félig telt pohár

Azt kérdik tőled a pszichológusok,
- hisz tudjuk, ők rettentőn okosok -
Élted poharának üres a fele?
Vagy a mindenséggel félig van tele?

Pesszimistán élsz, netán optimistán?
Hová teszed magad, e lelki listán?
Hisz azt sem tudod, mi van e pohárban.
Krisztus vére, ördög mérge van abban?

Mert ha ott van az Ő kiontott vére,
Akkor a poharad félig van tele.
De ha a Sátán a löttyével kínál,
Adj hálát, hogy félig üres a pohár.

2020.03.05.                            SzB

Miatyánk

                    Miatyánk

Ugye ismered a Miatyánkot?
Naponta biztos el-elmormolod.
Szavakat mondasz szavak után,
S nézel magadba vakon és bután.

Miközben mondod üres imáid,
Benned lüktetnek napi gondjaid.
Mennyi mindent meg kell ma oldanod,
Fejed fölé nőnek a holnapok.

Bár mondanád úgy ezt a szöveget,
Mintha olvasnál mindig új verset.
Megértenéd azt, hogy mi az a Mi,
Hogy egy az Atyánk, a Mennyei.

Hogy ez a te világod csupa szenny,
Csakis az ő neve lehet a Szent.
Hogy semmivé lesz az akaratod,
Hisz szíved üres, gyenge a karod

Olyan szárazzá vált az életed, 

Mint mindennapi szikkadt kenyered.

Hangtalanul harangoz a szíved, 

És koldulón tartod a tenyered.

És vétkeid mázsás súlya alatt
Megmosod-e másban az arcodat?
A fájdalmad mindig elkísért, és
Napjaidat rágja a kísértés.

És a gonosz nemcsak a filmekben,
Ott lapul meg sunyin a lelkedben.
Magad ettől meg nem szabadítod,
Ha nem tudod, ki a szabadítód.

Ez az ország nem a te országod,
Hatalmad is csak bénán koldulod.
És csak nézed, hol van a dicsőség,
Az Ámened is kongó üresség.

Ha bemerülnél már e szavakba,
Arcodba nézne a Krisztus arca.
Nem szédítene az örök kétség,
És megértenéd az Isten versét.

2020.03.03.                      SZB

Az Isten tavasza

          

         Az Isten tavasza

Apánk az Isten, anyánk a Föld.
Tőlük születik a tavaszi zöld.
Melegét rám fújja a Lélek,
Már nem is fázom, és nem félek.

Jéggé fagyott, kemény világok
Lágy színű virágba borultok.
Halott mezők, és halott erdők,
Feltámasztanak égi erők.

A Tél hiába próbálkozik,
A Fény makacsul megérkezik.
És talán észre sem veszem,
Hóvirág nyílik szívemen.

2020.03.02.               SZB

Élni és halni

 

("Filozofálni nem más, mint halni tanulni,

és halni tudni nem más,

mint élni tudni." Szókratész)

           

         Élni és halni

Ismered-e Szókratészt?
Tudod, ki osztja az észt.
Egykor mondott egy olyat,
Hogy hanyatt vágod magad.

Mondta, ha filozofálsz,
Akkor nem tör ki a frász,
Mert ha megtanulsz halni,
Így tudsz majd élni tudni.

Mit kezdjek én most ezzel,
Ha kávét főzök reggel?
S a munkába rohanok,
Nem élek, csak loholok!

Meg kell a pénzt keresni,
Így lehet élni tudni.
Nem törődni halállal,
Hisz baj van az autómmal.

És beteg a gyerekem,
A számlákat fizetem.
Szórja rám a Híradó,
Nyakamon az új adó.

És itt van a szomszédom,
Még a hangját sem bírom.
A pénzem is elfogyott,
A windows is lefagyott.

No meg az emésztésem,
Nem érdemel egy szót sem.
Az orvos is azt mondja,
Ez már nem az ő gondja.

Hát hol él a Szókratész?
Hol van itt a józanész?
Neki is kéne tudni,
Itt nincs idő meghalni.

De elfogy a levegő,
S megszűnik az idő.
Tanulom, mi a halál,
Az öröklét megtalál.

2020.03.01.     SZB

Üres vászon

          

         Üres vászon
(Bátyámnak, a Festőművésznek)

A festő most leül,
Szűz vászon előtte.
Kezében az ecset,
Festékek körötte.

Ecsetjét először
A vörösbe mártja,
Mert lelkében ott fáj
A világ fájdalma.

Ide bele festi
A kiáltó zöldet,
Bordót és mély barnát,
A szenvedő Földet.

Majd lelkének szeme
Lát ajtót, s ablakot.
Arany-sárga lépcsőt,
Kék angyalt, holnapot.

Talán az Isten is
Így festett meg minket,
Az ördög vörösébe
Fest arany-lépcsőket.

Sötétzöld énünknek
Szürke tónusába
Aranyat varázsol
Krisztus ablakába.

2020.02.29. SZB

Költői kérdés

         Költői kérdés

Miről írhat ma egy költő?
Napról, vérről és a Holdról?
El nem múló fájdalomról?

Vagy írjon szép szerelemről?
Bódult virágról, tavaszról?
Szél daláról, mi rólunk szól?

Írjon a múltról, jelenről?
Vagy a jövőt megkísértse?
És mártsa tollát a vérbe?

Néma és béna a költő.
Sorai a Világ csendje,
Szavai az Isten rendje.

2020.02.28.          SZB